Elfek

Az Elfek

Az elfek szabadon elkeverednek az emberekkel emberi vidékeken, mindig szívesen látva, de soha nem érzik magukat igazán otthon. Ismertek költészetükről, táncaikról, énekeikről, tudásukról és mágikus művészetükről. Az elfek a természetes és egyszerű szépségű dolgokat szeretik. Azonban ha veszély fenyegeti erdei otthonaikat, hazájukat, harciasabb oldalukat mutatják meg, tanúbizonyságot téve szaktudásukról, ami a kardot, az íjat vagy a harci stratégiát illeti. Az elfek erdei településekben laknak általában, természetesen a kalandozók és a városi elfek nem tartoznak ide.

Az elfek inkább csodálkozóak, mint izgatottak, és inkább kiváncsiak, mint kapzsiak. Ilyen hosszú élettel széles látókörre tesznek szert, és nehéz kizökkenteni őket a zárkózott nyugalmukból. 110 évesen lesznek nagykorúak, és akár 700 évet is megélnek. Nem alszanak, naponta 4 órát meditálnak mély transzban.

Az elfek az embereket kicsit primitívnek, a félszerzeteket túl komolynak tartják, a törpék pedig szerintük egyáltalán nem viccesek. Az orkokra gyanús pillantásokkal követik nyomon, de mindezek ellenére barátságosak minden más fajjal szemben. Egyébként szeretik a szabadságot, a változatosságot és az önkifejezést. Általában ugyanannyira védik mások szabadságát, mint a sajátjukat.

Az elfek egymás között elf nyelven beszélnek, ami egy lágy, folyékony nyelv, tele finom hangsúlyokkal és bonyolult nyelvtannal. Természetesen minden elf beszéli a közös nyelvet. Sok bárd tanult meg elf nyelven, hogy a dalokat egy az egyben tudja átadni. Mások egyszerűen a hangzás és az egzotikum miatt tanulták meg. A keresztnevük valamilyen elf név, a családnevük pedig egy két szóból összetett szó. (Névgenerátorok: névgyűjtemény; saját nevet átalakító)

Vallás:

Az elfek mindenek felett Corellon Larethiant, az Élet Védelmezőjét és Megőrzőjét tisztelik. Az elf mítoszok szerint az ő véréből, ami az orkok istene, Gruumsh elleni harcából hullott ki, lettek az első elfek. Corellon a mágikus tanulmányok, a művészetek, a tánc és a költészet patrónusa, de emellett erős hadisten is.

A hívás:

Az elfek életükben folyamatosan utazni akarnak, csak kevesen képesek folyamatosan egy helyen maradni sokáig. Elég gyakran kelnek útra, akár kalandozni indulnak, vagy csak utaznak egyet, állandóan bennük van a mehetnék. Ez a hívás miatt van. A hívás az elfek életének vége felé érkezik el. Úgy az utolsó 100 évükben motoszkál bennük az érzés, hogy nyugatra kell indulniuk, az elfek őshazájába, Yára Númenbe, vagy ahogy az emberek hívják, Örökszigetre. Egyesek elnyomják ezt az érzést, és nem kelnek útra, sokak viszont elutaznak, és fajuk eredeti szülőföldjén halnak meg lassan, hátralévő éveiket nyugalomban leélve.

Kinézet:

Az elfek vékonyak, méretük hasonló az emberekéhez. Kecsesek és könnyebbek az embereknél, de törékenyebbek is. Általában halvány bőrük van és csillogó zöld szemük, hajszínük változatos. Ezek alól csak a sötételfek a kivételek. Az elfeknek nincsen se arc-, se testszőrzetük, és árulkodik hovatartozásukról a hegyes fülük. Nagyon ritka az, akinek van arcszőrzete, az valamilyen faji keveredést mutat. A könnyű, szellős ruhákat részesítik előnyben. Mozdulataik kecsesek, emberfelettien könnyűek. Sok más fajba tartozó egyén is gyakran tartja őket ijesztően gyönyörűnek.

A sötét elfek:

A sötét elfek, azaz drow-k, egy eredetileg sötét bőrű elf faj, az Illythiiri leszármazottjai. A mítosz szerint a jó istenek átkozták meg őket jelenlegi külsejükkel, mert a Pókkirálynő, Lolth hívei lettek, aki mindenkit csak romlásba és gonoszságba taszít. Bőrük fekete, csiszolt obszidiánként fénylik. Hajuk hófehér, szemeik pedig olyan fakónak tűnnek, hogy gyakran teljesen fehérnek tűnnek, némi lilás, kékes vagy ezüstös árnyalattal. Mindemellett alacsonyabbak és vékonyabbak a többi elf fajnál.

Legtöbbjük gonosz teremtés, de egyre gyakrabban fordul elő közöttük semleges egyén, aki megunta a folyamatos utálkozást, erőszakot és rosszindulatot. Ők Eilistraee-t választják istenüknek.