Pegazus

A pegazusokról való legendák, történetek már nagyon régen jelen voltak, egészen ősi időkben, és nem csak a kelta világban. A szárnyas paripákról való regélés közben kialakult annak egy csomó fajtája. Egyesek szerint ezek a különös lények láthatatlanok, és csak a tiszta lelkű emberek láthatják meg őket. Mások azt állították, hogy a pegazusok csak színtiszta fehérek, de olyan is akadt aki nem csupán szárnnyal látta el őket képzeletében, hanem az unikornisok híres szarvát is a fejükre helyezte. Legtöbbször az angyalok, tündérek paripáinak tartották őket.

A Pegazus maga a Táltos Paripa a magyar mitológiában, a fehér paripa, amely hátán a világok között tudunk járni. Ennek szimbóluma a Táltos Dob is, amelyen a táltosok utaztak a szellemi világba, és onnan hozták vissza a Földre üzeneteiket. A Pegazus hátára mindenki felszállhat, aki képes megszelídíteni. Ezt regéli el ősi magyar népmesénk, ahol a legkisebbik fiú a csupa csont és bőr gebét annak kérésére parázzsal eteti meg. A Nap életereje, a Tűz ereje, amely az anyagot szellemivé alakítja át, tehát egy olyan erő, amellyel ki lehet törni a fizikai sík rabságából, és szellemivé lehet válni. Ennek a szimbóluma a Pegazus csillagkép.

A szkíta-görög mitológiában e Pegazus szállítja Zeusz villámait, tehát az Isteni Szikrát. Látszik, hogy aki képes a villámot szállítani, annak a fénynél is sebesebben kell szállnia – szimbolizálja, hogy a Pegazussal képesek vagyunk kilépni a Tér és Idő fogáságából, oda szállni a Pegazus szárnyán, ahová csak menni szeretnénk.

Az ókori görög mitológia hősei remek lovasok voltak. Ez nyilvánvaló, hiszen fantasztikus lovakkal rendelkeztek. Ezek a lovak az égbolton vágtattak keresztül, mágikus erőkkel rendelkeztek, és a semmiből varázsoltak elő dolgokat. A ló: Poszeidón nagy találmánya A görög mitológia szerint Poszeidón, a tengerek istene alkotta meg a lovat. A történet így hangzik: egy napon Poszeidón és Pallasz Athéné, a tudás istennője Görögország egy vidékének tulajdonjogáról vitatkoztak. Zeusz, az istenek atyja azt javasolta, hogy azé lesz a terület, aki a legjobb ajándékot adja az emberiségnek. Ezt hallva Poszeidón ledobta a háromágú szigonyát a földre, létrehozva ezzel egy gyönyörű állatot: a lovat. De Pallasz Athéné az olajfát "alkotta meg", így a versenyt õ nyerte. A ló a jövőben átok volt az emberiség számára, hiszen Árész, a háború istene mindenhova lóval járt, okozva ezzel a bonyodalmakat. A Napisten lovai Egy másik görög legenda szerint Héliosz, a napisten szélsebes lovakkal húzatta a hintóját.
Egy napon a fia ellopta a lovashintóját. Mivel nem tudta irányítani a lovakat, megégette a Földet, mert túl közel merészkedett a talajhoz. Ebből az égett földből lettek a sivatagok. Pegazus A ló története a költészet és képzőművészet világához is kapcsolható. Tulajdonképpen Pegazus, a híres szárnyas ló fakasztotta ki a múzsák forrását, azzal, hogy a Helikon hegy oldalára koppintott a patájával. Bárki is ivott ebbõl a patakból, költővé vált. A szél fiai Egy másik görög legenda Dardanoszról mesél, akinek egy csapat gyors lova volt. Ezek a búzakalászok és a tenger hullámai felett repkedtek. Valójában ezek a lovak a szélisten fiai voltak. Röviden a lónak nagyon fontos szerepe volt. Az ókori Görögország ember úgy tartotta. hogy a nap azért kel fel és nyugszik le, mert lovak húzzák. A ló még ma is a természet erejét képviseli. Az erõ, elegancia és szabadság jelképe.

Az igazi Pegazusnak csak szárnyai vannak, ellentétben a rajzfilmbelivel, akinek szarva is van. Valóban létezik "szarvas ló", akit egyszarvúnak, unikornisnak hívnak.