Törpék, manók, koboldok

Ma is óriási vita folyik arról, hogy vajon tényleg léteztek-e a nagyon régi időkben törpék, manók, és koboldok. Számos nép mitológiájában és legendájában megtalálhatóak olyan feljegyzések, amelyek arra utalnak, hogy e apró teremtmények bizony valaha benépesítették ezt a kék bolygót, sőt egyesek szerint még most is léteznek, csak éppen leköltöztek a föld alá az ember térnyerése miatt.Törpék és egyéb kis méretű emberkék nem csak a mesekönyvek lapjain léteznek,hanem számos nép legendájában,mondájában és mitológiájában is. Ezeket három részre bonthatjuk le: A törpék legfőbb eredeztetése kelta legendákra épül,hagyományos módon itt csúcsosodik ki a törpe mítosz. Az angol és ír feljegyzésekben,különböző írásokban találjuk meg e kis méretű lényekre vonatkozó legteljesebb utalásokat és hivatkozásokat. Írország a legfőbb bástyája ezen mítoszok összességének. Ám nagyon gyakori említések találhatók a skandináv népek emlékirataiban is. A norvég,svéd,de még a germán népek is rengetegszer említést tesznek egy apró népcsoportról,akik a föld alatt élnek. Végül a görög,római és egyiptomi feljegyzések,gyűjtemények tesznek kisebb említést róluk. Ezekben száz számra hevernek a törpékről,koboldokról és manókról szóló történetek. De hol is éltek a törpék ? A törpék élőhelyére vonatkozóan számos helyszínt jelölnek meg: így leggyakrabban erdők mélyén,magas hegyekben és bányákban fordulnak elő. De gyakori,közvetlen élőhelyüknek számítanak a föld alatti járatok,alagutak,sőt még a barlangok is. A történeti kutatások alapján elmondhatjuk azonban,hogy e-kis termetű lények sokkal régebben még nagyon sokan voltak,és a föld fölött éltek. Az ember megjelenése,térnyerése és hódító törekvése azonban visszahúzódásra késztette a törpéket,akik ezután jobbára a föld alatt éltek,vagy máshol elbújva az emberi civilizáció elől. A törpék leginkább az öreg kontinensen voltak honosak,ám kisebb kolóniákban éltek Amerikában és Ausztráliában is. A legendák szerint egyes törpék,illetve koboldok mágikus varázserővel rendelkeztek. Alapjában véve nem voltak gonosz természetűek,azonban az emberrel szemben kialakult ellenségeskedés arra motiválta őket,hogy kisebb gonoszkodással,ijesztgetéssel és gyerekek elrablásával gyakoroljanak nyomást az emberre,így szerezve maguknak presztízst. Bár a koboldok és a manók első látásra hasonlóak, és varázserővel rendelkeznek, mégis különböznek egymástól. A koboldok ritkábban merészkednek az ember közelébe. Az erdőben szeretnek ijesztgetni, gonoszkodni, de a közhiedelem szerint, ha követjük a szivárványt, és a végében rájuk találunk, aranyat adnak. A manók viszont segítőkészek, az embereket legfeljebb megleckéztetik. A leghíresebb manó Shakespeare Puckja, aki a Szentivánéji álomban okoz bonyodalmakat. A német gyerekeknek az álommanó segít elaludni. Az ezoterikusok szerint másik világokat legkönnyebben az álmunkban fedezhetünk fel. Állítólag ez gyakrabban megtörténik, mint gondolnánk, de mire felébredünk, már nem emlékszünk rá. Kivéve a tudatos álmodók, akik irányíthatják őket. A manók mindig is segítettek az embereknek,ám eközben a koboldok mindig próbáltak keresztbetenni nekik. A manók társadalma segítette,könyítette az emberek életét,életmódját. Nagyon szorgos népség így a munkát sem vetik meg. Ám az éjszaka az önfelett szórakozásé volt. Egyébként a törpék csoportjába tartoznak,az abból kivált,és azóta egészen más karaktert öltött tündérek is. Ez most már egy teljesen más kategória,külsőleg már nem igazán hasonlítanak a hagyományos értelemben vett manókhoz,koboldokhoz stb… Az ő jellemzőikre,velük kapcsolatos történetekre most itt nem térek ki,azt majd egy másik,külön írásban fogom említeni,meghatározni. Mivel a mitológia alapjaiban véve reális kiindulóponton nyugszik feltételezhetjük,hogy ilyen vagy ehhez hasonló lények valóban léteztek. Egyesek számára ez már egyáltalán nem is kétséges,főleg ha betekintést nyerünk néhány történetbe. Az egyik a XVII. századi Magyarországon történt. Selmecbányán szokás szerint jó pár ember minden nap a bányába indult dolgozni,hogy megfelelő mennyiségű színes és nemes-ércet nyerjen ki. Azonban egy napon nem mást láttak odaérkezésükkor mint néhány törpét,akik nagyon apró,3-4 ökölnyi méretűek voltak,vén arcúak,és bányász módra öltözködve kezükben tartottak néhány csákányt és lámpát. Az óvatlan törpék – az emberek megjelenésekor – azonnal elillantak. Egy másik eset 1138-ban egy német kolostorban történt. Egy pap szentmise után különös alakot pillantott meg egy nagy,tátongó,falba vésett lyuk mellett. Ez a törpe korom fekete színű volt,semmilyen nyelven nem beszélt. A pap miután elkapta,alaposan végignézte,majd elengedte,a törpe pedig villám gyorsan visszamászott abba a bizonyos lyukba. Soha többé nem látták. 1932-ben Amerikában egy újabb törpékkel kapcsolatos hihetetlen felfedezés borzolta és ejtette ámulatba a megdöbbent embereket. Egy sziklahasadék tövében olyan halott törpére bukkantak kalandozók,amely törökülésben ült,35 cm magas volt, és mumifikálódott testén,az arca ráncos volt és barna,orra lapos formájú,homloka alacsony és szája széles volt. A nézelődés után otthagyták. A történetekből nem maradhatott ki a kelta őshaza sem. Hajón játszó gyerekek egy csoportja táncoló törpéket pillantott meg a Nagy-Britannia mellett lévő Orkney szigetek mellett. A part közvetlen közelében 4-5 törpe önfeletten mulatozott,szórakozott. A gyerekeket ugyan nem vették észre,ám mivel a törpéket felnőttek nem látták,így a történet elmesélése után nem volt olyan aki elhitte volna ezt a tényt. Gyermekként még nem kételkedtünk különböző meselények, tündérek, manók, koboldok létezésében. Ma viszont már csak mosolygunk rajtuk. Lehet, hogy a Végtelen történet írójának, Michael Endének van igaza, és tényleg addig élnek, amíg valaki hisz bennük? Csak az emberi képzelet szülöttei? Vagy ennél többről lenne Egyesek szerint bolygónkon egyszerre, egy időben, párhuzamosan több dimenzió is létezik. Vannak, akik úgy vélik, hogy ezek közül az egyik a mesék dimenziója, amely valamiféle „átjáró" segítségével összeköttetésben áll a mi világunkkal. Ha ezt a határt valaki valamilyen módon átlépi, találkozhat csodálatos lényekkel, megfigyelheti szokásaikat, vagy akár kommunikálhat is velük. A lények felbukkanása a hiedelmek szerint földrajzi területhez kötött. Manókról, koboldokról az észak-európai népek legendái mesélnek. A régi magyar szájhagyomány szerint Erdélyben és Csallóközben száz éve nem számított ritkaságnak, hogy tündérek köszöntek rá a természetben vándorlókra. Hasonló élményekről mesélnek a skótok Corriewater vadregényes völgyével kapcsolatban: idős emberek elbeszélése szerint a tündérek felbukkanása arrafelé nem volt meglepő. Nem féltek tőlük, sőt a találkozást vidám dolognak tartották: gyakran együtt táncoltak, mulatoztak a mesebeli lényekkel. Andersen, a híres dán meseíró egyszer tudomást szerzett egy írországi testvérpárról, akik tündérekkel találkozgatnak a lakóhelyükhöz közeli erdőben. Persze egyetlen felnőtt sem hitt nekik, kivéve őt. Az író felkereste a lányokat. Ő is látta a tündéreket, sőt, még le is fényképezte őket. Ám a lények nem örültek népszerűségüknek, inkább távolabbi vidékre költöztek. Az esetről film is készült, amit Egy igaz mese címmel nálunk is bemutattak. Egyesek szerint a „kapu", amin át közlekednek, érintetlen természeti környezetben könnyebben átjárható. Ezért is olyan gyakoriak a tündérek, manók az erdős vidékek népeinek mondáiban. Mások úgy vélik, hogy az átlépés akár egy nagyváros parkjában is megtörténhet. „Szegeden laktunk egy lakótelepen, ahol gyermekként bezárva éreztem magam — emlékezik Barbara (24). — Szerettem volna sokfelé barangolni, de az óvodán és a közeli bolton kívül ritkán mentünk messzebbre. Négyéves lehettem, amikor a felnőttek nyitva felejtették az ajtót. Összeszedtem a bátorságomat, és elindultam világgá. Sok gyaloglás után egy parkba értem, ami tele volt csodálatos kék virágokkal. (Ma már tudom, hogy árvácskák voltak.) Leültem egy padra, és azon morfondíroztam, hogy ha hazamegyek, biztos nem dicsérnek meg kalandozásomért. Közben arra lettem figyelmes, hogy a virágok között apró emberkék nyüzsögtek. Nem csodálkoztam rajta, hiszen a tévében sokszor láttam már hasonló figurákat. A manók hoztak nekem egy csokor árvácskát, és azt mondták, adjam oda anyukámnak, akkor nem fog bántani. Hazaindultam ugyanazon az úton, amelyiken jöttem. Kezemben a virágcsokrot szorongatva csodálatos módon hazataláltam. Az anyukám tényleg nem bántott, annyira megörült nekem, hogy sírva ölelt magához. De a nagymamámra nem hatott a csokor… A manókról szóló beszámolómat nem hitte el soha senki, de ma már magam sem tudom, hogy tényleg láttam-e őket, vagy csak a fantáziám játszott velem." De most akkor léteznek manók vagy nem ? Ezt mindenki döntse el maga,azonban hogy ez minél reálisabban és megalapozottan történjen nyújtok egy kis segítséget. Bizonyítékok kellenek ? Nos közvetlen bizonyító erejű dolgokkal nem szolgálhatok,ám érdemes elgondolkodni az alábbi néhány fontos és lényeges jellemzőn,momentumon,ami a bizonyítás,hit,kételkedés megállapításához szükséges. Az alábbi jellemzők és tények a manók,törpék,tündérek és koboldok létezését bizonyíthatják. Elsőként mindjárt ide is sorolhatjuk a különböző népek mitológiájában,legendáiban,mondáiban lejegyzett történeteket és meséket. Ezek mindig a valóságból indulnak ki,csak éppen színesítik őket,hogy hitelesebb és fantáziadúsabb történet kerekedjen ki belőle. Másodsorban szemtanúk és egyéb beszámolók tanúskodnak arról,hogy ezek a lények bizony léteznek,léteztek ma is. Továbbá a föld alatt rengeteg kis méretű,szűk járatokat találtak emberek ásatások során. Föld alatti,bányák alatti alagutak,járatok is a létezésüket támasztják alá. Másrészt ezekben a járatokban olyan apró munkaeszközöket találtak a régészek,amelyek csupán pár centisek voltak. Törpe szerszámok ?

Másrészt a törpék létezése anatómiailag,biológiailag is lehetséges,hiszen napjainkban is találunk olyan népcsoportokat a földön,amelyek sokkal kisebbek egy átlagembernél. Ott vannak például a pigmeusok,de említhetnénk az evolúcióra épített tudományos magyarázatokat is. A fejlődés szerepe így mérvadóvá válik,felértékelve a biológiai és fizikai fejlődési szakaszokat. De a törpék megtalálhatóak a kulturális emlékek közt is: az ősember kultuszában domborműveken,sziklarajzokban is fellelhetők ezek művészi stílusban alkotott források révén. Sőt,vallási eredetű filozófiai tézisek is születtek erre vonatkozóan. Az özönvíz idején az emberek éheztek,szomjaztak,így az utódok egyre inkább visszafejlődtek,alkalmazkodtak a kicsi igényekhez,ez pedig olyan evolúciós fejlődést produkált aminek eredményeképpen egyre kisebb gyerekek születtek. Talán a közeljövőben majd ismét felbukkannak ezek a rejtélyes lények,és akkor bizonyító erejű felvételt is készíthetünk róluk, így azután már nem csak a mesékben fogjuk látni őket,hanem valódi természeti környezetükben is…

Vérfarkasok

Vérfarkassá válás

Mivel nem élőholtak, hanem halandók, így két vérfarkasnak a gyermeke szintén vérfarkas lesz. Egy halandó és egy vérfarkas nászából is vérfarkas születik. A domináns vér a farkasé így a gyermek automatikusan örökli. Csak halandó emberek és félelfek között lehetnek vérfarkasok. A többi lény vagy olyan erős, hogy ne uralkodjon el rajta a ’kór’ vagy rögtön belehal.A vérfarkasság több úton is terjedhet. Harapással. Az áldozatot egy másik vérfarkas megharapja és, nevezzük ’kórnak’, eluralkodik rajta. De nem csak ez az egy lehetőség van arra, hogy valaki vérfarkassá legyen. Természetes úton is lehet valaki vérfarkas.

Szövetségesek és Előnyök

• Rengeteg előnnyel rendelkeznek a vérfarkasok. A hihetetlenül gyors gyógyulás. Képzeljük el, hogy a harci alakban lévő vérfarkas kezét 9 cm hosszan és 5 cm mélyen felhasítják egy késsel. Az a seb 6 másodperc alatt tökéletesen, heg nélkül beforr. Természetfeletti érzékek, de ez az előny hátránnyá is válhat, ha nem ügyelünk az erős fényekre vagy hangokra. Hihetetlen erő, ami igazán veszélyessé teheti ezeket a lényeket.
• Szövetségeseket nem sokat találni a vérfarkasok oldalán. A Taurenekkel tartanak szorosabb kapcsolatot, ők tisztelik mind a három klánt, és ’Beo Gyermekeivel’ talán még szorosabb szövetséget, barátságot is kialakíthatnak.

Ellenségek és Gyengeség

• A gyengeség természetesen az ezüst. Minden ezüst tárgy okozta seb, lassan gyógyul be. Míg a többi mágia vagy fém okozta sebesülés másodpercek alatt, az ezüst okozta sebek csigalassúsággal gyógyulnak, ráadásul eléggé fájdalmasak is. Az ezüst közelsége megrémiszti a vérfarkast és az érintése is kellemetlen a számukra.
• Nem meglepő, hogy a farkasoknak eléggé sok ellenségük van. A vámpírok és az emberek egyaránt űzik, vadásszák őket, pusztán babonából, de ha az egyik klánt nézzük, akkor nyomós okból. A klánok között is pusztítás folyik.

Szervezet

A vérfarkasok szerveződése hasonló a farkasokéhoz. Három különböző klánba csoportosulnak és ezek a klánok is falkákra osztódnak élükön a falkavezérrel, aki a legerősebb farkas abban a falkában. A többiek egyenlő rangúak a csoportban.

Kinézet

A vérfarkasoknak eltérő alakjaik lehetnek.

• Humán: Ez az emberi alakjuk
• Bestia: Két lábon járó hatalmas farkas. 290-330 cm magasságúak lehetnek. Tömegük példányonként változó.
• Lupus: A jól megszokott farkasnál alig eltérően nagyobb farkas.
  A szőrzetük (bunda, haj) mind emberi, mind vérfarkas mivoltában megegyezik. Az egyetlen kivétel a szőke. A szőke hajjal rendelkező vérfarkas sajnálatos módon nem létezik. De előfordulhatnak a farkas alakban szürke és nem kevés példányban hófehér esetleg foltos példányok is.

A Hold

A hold állása csak a vad vérfarkasokat befolyásolja. Aki nincs tudatában az erőinek és a fajtabéliségnek, az minden teliholdkor átváltozik Bestia alakba. De aki klánban született vagy klánhoz csatlakozott, esetleg egy magányos farkas lett a mestere, az könnyedén megtanulja, hogy kell uralkodni a teste felett. Az átváltozást a hold nem befolyásolja, és képes lesz a Lupus alakot is felvenni. A Hold már csak az erejére és a spirituális mágiáira lesz befolyással. Egy vérfarkas teliholdkor a legerősebb és újholdkor a leggyengébb.

---

Beo Gyermekei

"Mindent, amit a vérfarkasokról hallottál… felejtsd el. Mi nem írtjuk ki a halandókat holmi szórakozásból."

Eszme

Beo Gyermekei a föld, a természet és a béke hívei. Minden tettükkel a természetet védelmezik, a gyengéket és a rászorulókat segítik. A természet számukra a legfontosabb. Segítőkész, védtelen lények, a harcot megvetik és elkerülik, ha lehetséges. Az élet a legnagyobb és legnemesebb ajándék, amit valaha kaphat egy élőlény. Nem vehetik el tőle.

A falka

A Falkában élő Beok békés, spirituális, törődő és gyengéd természetűek. Általában soha nem telepszenek le egy helyen, mindig járják a tájat, és gyógyítják a föld sebeit. Előfordul, hogy járvány, háború vagy más pusztító esemény során a Beok letelepednek egy kis időre, de akkor sem véglegesen. A falkában a falkavezér a legöregebb és legbölcsebb farkas. Őt Druidának hívják, és ha a falka Druidája elpusztul, akkor a falka legidősebb tagjai megidézik a totemállatuk szellemét. A szellem kiválasztja a legbölcsebb farkast, akit elfogadnak vezetőként. A Druida nem sok szerepet tölt be a falka életében. A fontos kérdésekben dönt és a súlyosabb sebeket látja el. A falka tagjai közösen vadásznak és kizárólag öreg és beteg állatokat ejtenek el. Igazságosan osztják meg az ételt egymás között, és az áldozat szellemének köszönetet mondanak. Harcmodoruk csak a védekezésből áll. Több farkasnak is fából, kövekből készült botja van, és kitűnően értenek a felderítéshez és az őrködéshez. Ritkán fordult elő, hogy egy Beo falkát megtámadtak vagy csapdába csaltak. Ritkán láttak Beo falkát harcolni, mert harc, vér és bonyodalom nélkül távoztak az ellenségeik elől.

Egyedül

A magányra vágyó farkasok nem ennyire szelídek, mint társaik. Mivel egyedül éldegélnek és járják az erdőket, már nem válogatnak a prédában, de a szellemének megköszönik, úgy, mint a falkában élő társaik. Harcmodoruk is eltérő. Ők sem kedvelik a csatákat, de nem szelídek a harcban és nem vetik meg a támadást és az erőszakot. Az eszméjük is változott. Tisztelik a természetet, de elpusztítják azt, amit úgy gondolnak, hogy pusztít, árt a természetnek.

Alak

A Beok finom vonalakkal rendelkeznek. Farkasként is és emberként is mindegyik Beo rendelkezik valamilyen szépséggel. Lehet az testi, vagy szellemi szépség is. De a Beok soha nem élnek vissza ezzel. Emberként orvosok, esetleg gyermekekre vigyáznak a falukban, de mindig valami gyógyító és szociális tevékenységet keresnek.

Képességek

• Egy normális vérfarkas rendkívül agresszív. Beo Gyermekei kevésbé agresszívak és ritkábban vesztik el a fejüket.
• Másokra is képesek a gyógyító erejüket kifejteni. Halandóknál kisebb sebeket, vágásokat, horzsolásokat gyógyítani tudnak csupán egy érintéssel, de a nyílt töréseket vagy a súlyosabb vágásokat már nem. Viszont a természet, a fák és a növények sebeit azonnal be tudják vele gyógyítani.
• Rengeteg mágiatudó kikerül közülük. Az elementális mágia minden ágát könnyedén elsajátítják, a természethez való kötődésük miatt.
• Rendkívüli álcázó képesség. A természet meghálálja, hogy a Beok törődnek vele így elrejti a farkasokat az ellenséges tekintetek elől.
• Megérzik ösztönösen az erdő, hegy és egyéb természeti helyek szellemét, így könnyebben feltérképezik a helyet és megtalálják a veszélyforrásokat, és természetesen a pusztítást is, amit azonnal nekiállnak gyógyítani.

---

Bloodrage

"Az élet egy szüntelen harc. Nem szól másról, mint hogy ölsz, vagy megölnek. Gyere hát! Élvezzük ki az életünket!"

Eszme

A Bloodrageknek nincs külön eszmerendszerük, mint a Beoknak. Őket csak a falkájuk és a személyes céljuk érdekli. Rendkívül agresszívak és önzőek. Mindaz az agresszivitás, ami a Beo gyermekeiből eltávozott az a Bloodragekbe került. Keresik a harcot, a veszélyt és a vérontást. A lételemük a pusztítás. Dicsőségként viselik el az összes sebhelyet, ami megmaradt a testükön. Eléggé ritka dolog az egy vérfarkason. Minden rémtörténet, ami a vérfarkasokról elterjedt, minden téveszme, minden kijelentés, hogy ezek egy eszetlen fenevadak, az a Bloodrage klán miatt van. Őket legtöbbször halandó csak harc közben láthatja, vagy épp a halála utolsó pillanataiban.

A Falka

A Bloodrage falka első látásra szervezetlen csürhének tűnik. De korán sem az. A Beokkal ellentétben ők csak ritkán vándorolnak el a területükről. Nagyon territoriálisak és minden áron megvédelmezik azt, ami az övék. Vedd csak el egy kölyök Bloodrage játékát… Azonnal támadni fog. A Falkavezér ez esetben a legerősebb és a legtöbb csatát túlélt egyed fog lenni, akit Vezírként szólítanak. A Vezír rengeteg előjoggal rendelkezik. Ő étkezik először, ő dönt minden kérdésben, bíró szerepét is ő tölti be. A Falka tagjai is különböző szerepet töltenek be. Vannak átlagos harcosok, felderítők, őrszemek, és a veteránok. A többi farkas a nőkből és a fiatal, még harcképtelen farkasokból áll. Gyógyítók nincsenek. Egy Bloodrage számára dicsőség harcban meghalni. Ha egy Bloodrage érzi a halál közeledtét még egy, utolsó harcot vív, egy hatalmas erdei teremtménnyel, a medvével. Ezt az állatot választották, amiért megadja nekik a dicső halált. A Harcmodor nem áll másból, mint őrjöngésből. Ezt látja a Bloodrage ellenfele. Igaz, hogy a Bloodragek rendkívül agresszívak de nem uralkodik rajtuk el. Egy rendkívül felbőszített és őrjöngő Bloodrage is képes tisztán gondolkodni. Természetesen ez csak olyannyira terjed ki, hogy képes megkülönböztetni az ellenséget a szövetségestől. Még senki sem látott egy Bloodraget elmenekülni a harc elől.

Egyedül

Egy Bloodrage rengeteg okból vándorolhat magányosan. Agresszivitásuk miatt rengetegszer törnek be egy faluba, hogy kiéljék az agressziójukat, így a Bloodragek egy-egy ilyen támadás során megharapott és túlélt egyedek is lehetnek, akiket a faluból esetleg városból száműztek. Vándorolhatnak a saját falkájuk megalapítása érdekében is. És vándorolhatnak puszta önfejűségből. Magukra vannak utalva a vadonban így a magányos Bloodragek kevésbé agresszívak, mint a társaik. Sokkal toleránsabbak, hisz nincsenek ott a társaik, akik mellett harcolhatnának. Egységben az erő.

Alak

Ezek a farkasok izmos és szívós testalkatúak. Emberi formában is magas és zömök testtel rendelkeznek. Agyaraik nagyobbak, bundájuk sűrűbb, csontjaik erősebbek, mint a többi kláné. Harcra és pusztításra születtek.

Származás

Nagyon változatos a származásuk. Támadások helyszínén a túlélők vagy tudatosan harapják be a tagokat és születéssel is növelhetik a létszámot. A legváltozatosabbak a klánok között.

Gyenge pont

Nehezen lehet velük szót érteni az agresszivitás és az elállatiasodás miatt. Ők inkább ütnek, mint, hogy kérdezzenek.

Képességek

• A Bloodragek rendkívül agresszívek és ez az agresszivitás plusz erőt, szívósságot és gyorsaságot ad nekik. Egy átlagos vérfarkasnál gyorsabbak, erősebbek de nem eget rengető a különbség. A fájdalmat viszont feltűnően jól tűrik.
• A fogaik és a karmaik olyannyira erősek, hogy kevésszer tört bele valamilyen tárgyba. Míg a Beo gyermekei karmai a kőbe és a vasba beletörhetnek, a Blackmoon klán fogai a vasat nem kedvelik, addig a Bloodrage klán röhögve tépi le a páncélokat az ellenfeléről.
• Kitűnően értenek a harchoz. Mindenféle harcmodort, legyen az közelharc vagy kézitusa, könnyedén elsajátítanak, akár harc közben is.
• Nem riadnak vissza a fegyverhasználattól, így értenek a vas- és a kő megmunkálásához. Kitűnő fegyvereket készítenek, de előbb döfik a mellkasukba, mint hogy kiadják a kezük alól. Így inkább használják a karmaikat és a fogazataikat.
• Harc közben érzékelik az ellenfelük fegyverzetét, páncélzatát és magát a testüket is. Így, ha egy kezdő vagy egy figyelmetlen harcossal állnak szemben, nagyon gyorsan rájönnek a gyenge pontjára. Láttak már olyan Bloodraget is, aki egy ütéssel porrá omlasztotta az ellenfele vértezetét. Az oka persze a régi elavult felszerelés, de más nem tudta volna ezt megtenni.

---

Blackmoon

"Vért kenünk magunkra, és méreggel kísérletezünk. És mégis túléltük az idő vasfoga közötti őrlődést. Mire vagy még… kíváncsi?"

Eszme

A Blackmoonokat a misztikum, a halál érdekli. Rendkívüli megérző képességgel is rendelkeznek. Megérzik a jövőt, és néha látják is azt. Innen ered a hatalmas tudásszomjuk, ami vezérli őket. Egy Blackmoon hihetetlenül kíváncsi. Minden új dolog érdekli őket, és mindent tudni akarnak, még ha egy halandó élete az ára.

A Falka

Általában egy Blackmoon falka eldugott helyeket telepszik le. Eldugott és misztikus helyeken, például egy erdő sötétebb zugai, ami természetesen tőlük lesz veszélyes. Mivel nagyon kíváncsiak, ezért mindenhová szeretnek benézni. Legyen az egy ismeretlen barlang vagy emberi test. Így nem riadnak vissza az áldozatoktól, bátran veszik el mások életét, hiszen a tudás fontosabb, mint mások élete. A harcmodoruk mágiából áll, kedvelik a szélmágiát és a mérgeket. Nem egyszer láttak már Blackmoont, amint a szél segítségét hívta, savval és méreggel itatta át, majd egész seregeket pusztított el ezzel a halálos gázzal. Kedvelik a közelharcot is, de a Bloodragekkel szemben ők művészien harcolnak. Minden cselekedetük mesterien kecses és pontos, és nem vetik meg a többi fegyvert, például az ostort sem. A falkavezér náluk is a legöregebb és legtapasztaltabb farkas, akit Prófétának neveznek. Az ő dolga a tanítás és a fontosabb kérdésekben a döntés. Rituálékat, rítusokat vezet, amikhez leginkább áldozatok, vér, füst és kavargó sötétség társul. Ahány falka annyi féle rituálé, amiknek ugyanaz a szerepe: védelem a gonosztól. A sok sötét tudás következményei ellen készültek ezek a mágikus rítusok, amik eddig megvédték a farkasokat.

Egyedül

A magányosan vándorló Blackmoon nem különbözik sok mindenben a falkában élő társaitól. Szinte csak annyiban, hogy ő egyedül van. Saját falka alapítása és, vagy a tágabb tudástér, a tanulás vezérli őket, amikor útnak indulnak. Egy Blackmoont nehéz lesből, hirtelen megtámadni, hisz’ megérzik a veszélyt, de ha egy magányos példányt látunk, az nem azt jelenti, hogy egyedül is van. Igénylik a társaságot és nem egyszer csatlakozik hozzájuk egy-egy állat.

Gyenge pont

A sötétséghez kötődnek, kedvelik az árnyékokat, a sötét mágiát. Így a fény számukra kellemetlen.

Alak

Nemes de erős formák. Nagy erős test de elegáns, okosan csillogó tekintet. Míg a Beok többnyire fehérek, és világos bunda terjed el közöttük, a Bloodragek között a barna, és minden egyéb más szín, addig a Blackmoonok többnyire fekete esetleg még ezüstszínű bundával rendelkeznek.

Származás

Ők az egyetlen fajtiszta klán. A Blackmoonok ritkán támadnak ok nélkül. És olyankor áldozat, akit megharaptak volna, ritkán marad. Nem vetik meg a halandókat, de olyannyira sem kedvelik őket, hogy párosodjanak velük.

Képességek

• Rendkívüli megérzéseikre, ösztöneikre bármikor hagyatkozhatnak. A veszélyt bármikor képesek megérezni, de eddig még nem fordult elő, hogy figyelmen kívül hagyták volna ezeket.
• Képesek a sötétséget a segítségükre hívni. Rejtőzködés céljából éjszaka, ha egy sötét árnyékos helyre állnak be, az árnyékok, a sötétség eltakarja őket, de természetesen, ha sokáig figyelik azt a pontot, ahol a Blackmoon áll, lelepleződik.
• Fogékonyabbak a sötétség és a vérmágiára. Rengeteg közöttük a fekete mágus, de ezt nem hangoztatják. Hiába foglalkoznak ilyen sötét és mondhatni kegyetlen dolgokkal, se nem jók és se nem gonoszok. Az arany középutat választották.
• Mivel rengeteget és előszeretettel foglalkoznak mérgekkel egy bizonyos fokig immúnisak rá. Két adag altatóméregtől dőlnek ki, míg egy Bloodraget egy is kidönti.
• A Blackmoonok memóriája felülmúlhatatlan. Az őket érdeklő és fontosnak tartott információkat a halálukig meg tudják jegyezni. Emlékeznek fontos dátumokra, felismerik a fontos szagokat, ízeket, tájakat. Így egy Blackmoon nehezen téved el, vagy épp nehezen bírják étellel megmérgezni.

Boszorkányság

A Boszorkányság

Mi is az a Boszorkányság?

A Boszorkánysághoz sok tévhit, és hamis állítás kötődik. A mai Boszorkányságot( más néven Wicca) Gerard Gardner a 19. század végén született angol férfi hozta lérte. Téves az az elmélet mi szerint ő alkotta meg a wiccát, mert ő "csak" összegyűjtötte a boszorkányhit egyes tételeit, és hagyományait, és azokat új formába öntve alkotta meg a modern boszorkányságot. Gerard Gardner 1884. Június 13. született az angliai Blundellandba. Skót származású, favágó családból származik, de apja békebíró volt. Családja egészen az 1600-as évek elejéig  vezethető vissza, pontosan 1610-ig amikor egy ősét Grissell Gardnert  boszorkányság vádjával mágja halálra itélték. Fiatal korába nevelőjével bejárta Európát, később pedig Malajziát, és Borneót is. Első könyve a Krisz és más Maláj fegyverek címet viselte, és 1929-ben Szingapúrban adták ki először. Második könyve egy regény volt  melynek címe: Istennő érkezik. Ezt 1939-ben adták ki. Ekkor már tagja volt a Crotona nevű szabad kőműves páholynak, ahol megismerte a boszorkánymesterséget. Ennek a alapítója a teológus Mrs. Besant Scott, Annie Besant lánya volt. A Crotonán belül volt egy titkos csoport mely befogadta Gardnert, egy boszorkány coven( vagy céh) aminek  Old Dorothy Clutterbuck volt a Főpapnője. Mikor 1951-ben eltörölték a boszorkányság elleni törvény Gerard kivált a kovenből és sajátot alapított. Itt kezdte el Doreen Valientével az újkori boszorkányság alapjainak letételét. Egészen haláláig a Wicca megreformálásán dolgozott számos könyvet kiadva közben. Halála 1964. február 12.-én következett be. A 80 évet megélt reformernek rengeteget köszönhetünk. Gondoljunk rá tisztelettel, és szeretettel. Részletes életrajz: http://osara.wicca.hu/gardner.html

Fogalma:

A Boszorkányság egy természet tisztelő új pogány( NEM HITETLEN!) vallás. Sokan csak a Boszorkány Mágiát keresik, és látják meg. De a Wicca egy vallás, és életfelfogás. Legfontosabb szabálya a "Tégy bármit, de ne árts" A Boszorkányok tisztelik a Földet, az állatokat, a növényeket és védik ezeket. Tisztelnek minden embert nemtől, kortól, bőrszíntől, vallástól, és anyagi helyzettől függetlenül. A Wiccák életébe nem fér bele a rasszista, kirekesző gondolkodás módok. Használnak Mágiát, de csak jó, és önzetlen célre. Gonosz, vagy ártó célra TILOS használniuk. Alkalmazzák a természet, a rúna, a gyertya, elementális mágiát, de ezt egy vallásos keretbe foglalva. Két istensége létezik. Az Istennő, és az Isten, akiket sokféle képpen hívnak, pl. Szarvas Isten, és Hold Istennő. A Boszorkányoknak 21 fő ünnepe van. Ebből 13 telihold ünnep (Esbat, vagy más néven Estabat) és nyolc az ún. Erő Napjai(más néven Sabbat).
Mivel a Boszorkány év November 1-től kezdődik, ezért az év első ünnepe a Yule, a Nap Isten újjászületése. Szokás ilyenkor Yule tuskót égetni. A második a Február 2.-i Imbolc, amit neveznek Candlemmasnak, és a Lámpák Ünnepének is. Hagyományosan ehhez hozzátartozik a farsangi mulatság, és azt üstbe, vagya földre gyújtott tűz. A harmadik az a tavaszi napéjegyenlőséghőz köthető Ostara, ez az Istennő ünnepe, és a termékenységé. A negyedik az Április  30.-án( szokták még Május 1.-én tartani) tartott Beltane ilyenkor szokás az örömtűz gyújtás( balefire) és az újjászületéssel kapcsolatos tevékenységek. A következő a nyári napforduló táján tartott Litha, vagy Nyárközép. Ezt Június 21.-én, vagy 22.-én tartják. Egyes amerikai covenek(céhek) június 15.-én tartják. Szokás a tűz ugrás.A következő a Lugnasad( egyes helyeken Lammasnak hívják) az első aratás ünnepe. Szokás búza kalászt, és csóhé babát égetni. ez után a második aratás, és a szőlő ünnepe a Mabon( ez egy középkori boszorkány neve volt.). Az év utolsó ünnepe, a halál ünnepe. Október 31.-ére eső Samain. Ha kíváncsi vagy még többre akkor katt IDE!

Hagyományos Wicca eszközök

Athame: Mágikus tőr/kés, fizikai vágásra nem használják, csak mágikus célra, pl. az Erő irányítására, varázskör vetésre. Nyele általában fekete, pengéje lehet egyes, vagy dupla élű. A hagyományos kialakítás szerint dupla élű tőr, mely hasonlít a középkori harci tőrökre. Az Istenhez tartozó eszköz. A Tűz elemhez tartozik.

Varázspálca: Fából készült, kristály, vagy fém díszítésű mágikus eszköz, feladatai megegyeznek  az Athaméval, energia irányításra, áldásra, és egyéb varázslatokra való. Hossza általában a tulajdonos könyökétől, a mutató ujja hegyéig erő távolságnak felel meg. Lehet a végén kristály, réz,  csont, ezüst, arany, acél, és egyéb kövek, ásványok. A fa általában csiszolt, és festett, fekete, vagy barna. Az Istennőhöz kapcsolódó eszköz A Levegő elemhez tartozik

Istennő, Isten jelkép: A wicca hívők, szokták az oltárra helyezni, lehet festmény, saját rajz, szobor, vagy egy egyéb jelkép ami kötődik az istenséghez. Pl. Agancs, makk, kristálygömb, félhold szobor. stb. Szent tárgyak.

Üst: Az egyik legősibb, és legfontosabb eszköz, az Istennő jelképe. Nem csak  főzetek, és bájitalok főzésére használják, szoktak benne mágikus tűzet gyújtani, vizet tölteni jóslás céljából. A Víz elemhez tartozik.

Seprű: Egy szintén fontos és régi eszköz. A tévhittel ellentétben nem repülnek rajta a boszorkányok. A középkorban valóban "lovagoltak" seprűt, de csak a szántóföldeken ugráltak vele a jobb termés érdekében. Mágikus tisztításra, megszentelésre, és a ház védelmére használják. Az Istennő jelképe. A levegő elemhez tartozik.

Pentákulum: Nem a fordított, ötágú csillag! Ez egy súlyos tévhit. Ez egy lapos tárgy, fából, kőből, fémből, agyagból, vagy más természetes anyagból. Minimálisan egy pentagramma van rajta,( Nem fordított) de lehet még rajta rúna, és más mágikus jel. A Föld elemhez tartozik, az Isten jelképe.

Kehely: Egy talpas pohárszerű, fa, fém, üveg, kristály, agyag, eszköz. A Torta és Bor (más néven Egyszerű Lakoma)szertartásnál használják a szertartási ital elfogyasztására, és tárolására. A Víz elemhez tartozik, az Istennő jelképe.

Egyéb eszközök: A boszorkányok használnak még csengettyűket, gyertyákat, füstölőket,  kristályokat, ingát, és sok helyütt Labrüszt is. Ez egy két fejű bárd, ami az ókori Görögországból származik, fizikai vágásra nem használják. Az Istennő jelképe.

Alapvető Wicca hittételek

Mik is azok a hittételek? Nos minden vallásnak vannak hittételei, melyek a vallás gerincét alkotják. ezek határozzák meg hogy a vallás követői mit, és hogyan hisznek. Nos a boszorkányságban az alapvető hitétel az istenségek kettőssége. Az Istennő, és az Isten tökételes párosa. Az Istennő a Holdat, az Isten a Napot jelképezi, de nagyon sok mindenek az istenei, íme néhány aspektus.

Istennő: Istennője a Holdnak

Istennője a tengereknek, óceánoknak.

Istennője a nőknek, anyáknak, lányoknak (ide tartozik a hármas aspektus, a szűz, az anya, és a banya)

Istennője a gyógyításnak, és a varázslatnak

Természetesen ezek csak példák, még rengeteg aspektusa létezik.

Isten: Istene a Napnak.

Istene a Földnek.

Istene a vadaknak, erdőknek.

Istene a földművelésnek.

Istene a vadászatnak, és a halásztatnak.

Istene a harcnak.

Mint az Istennőnél, ezek is csak példák. Az Istennek is rengeteg aspektusa van még.

Hagyomályos szertartási rendszer

A Wiccába mint fentebb írtam vannak bizonyos ünnepek, és ekkor szoktak szertartásokat rendezni. Persze vannak spontán szertartások is, pl. gyógyító szertartás, mágikus szertartás. Ezeket szinte bármikor lehet tartani. Íme tehát a hagyományos szertartások menete.

Megtisztulás: Lehet egy sima fürdés is miközben mélyeket lélegzel, esetleg meggyújtasz egy gyertyát, füstölőt.

Tér megtisztítása: Ez most fizikai, és mágikus módon is értendő. Ha a szoba , vagy hely szemetes, piszkos az zavarhat a szertartás alatt, és tiszteljük meg az Istennőt, és az Istent hogy kitakarítunk. Aztán jöhet a mágikus takarítás a boszorkány seprűvel söpörjünk fel, de nem is kell érinteni vele a talajt csak vizualizálni hogy a negatív energiák távoznak. Szokás még füstölőt gyújtani mert az tisztító hatással bír, illetve vizet, vagy sót hinteni körbe.

Oltár felállítása: Nos még nem írtam az oltárról, ezért sem mert ez az megérdemel egy egész cikket. Nos állítsuk fel az oltárt, ahogy azt később leírom.( kétféle általános módja van, az elemek szerinti, és az égtájak szerinti.)

Kör vetés: Még erről se írtam, ugyan azon okokból mint az oltárról sem.

Égtájak Urainak megidézése: Lehet egy könyvből, vagy internetről szedett megidéző is, de írhatsz sajátot is. A lényeg hogy először északra, majd keletre, majd délre végül nyugatra fordulj és hangosan szólítsd meg őket. íme egy példa.

Észak Ura jöjj, kérlek jelenj meg körömbe, s áld meg szent teret(mert a varázskör szent!)

Kelet Ura,  tűz szelleme jöjj, s tiszteld meg e helyet.

Légy kreatív és alkoss sajátot, de ha hagyományosat szeretnél keresd meg a neked legjobban megfelelőt.

Az Istennő, és az Isten megidézése: Hasonló módon működik. Erre van két pozitúra amit használni szoktak. Ezek a következők:

Istennő pozitúra:

 

Terpeszben, kezünket a fejünk magasságáig emelni( kb. szem magasságig)

Isten pozitúra:

 

Majdnem teljesen zárt lábakkal, kezünket  keresztbe rakani magunk előtt( mint a fáraók)

Szertartásos, vagy mágikus tevékenység

Torta és Bor: (ismerik még Torta és Sör,és Egyszerű Lakoma néven is) Nem kell alkoholt inni ha nem szeretnél, lehet szőlőlé, almalé, tej,stb. csak szénsavas üditő nem. A tortát lehet apró süteménnyel, vagy egy darab kekszel is helyettesíteni. Ez a mini szertartás az Erő földelésére, és lezárásnak való.

Köszönet az Égtájak Urainak, és az Istennőnek, Istenek: Használj hasonló mintát mint a megigézéshez csak köszönő formába

Pl: Ó Hold Úrnő légy áldott, s köszönöm hogy eljöttél, vagy Szarvas Isten köszönöm hogy megtisztelted köröm, légy áldott.

Az Égtájak Urainak szintén abba az irányba kell fordulni és úgy mondani a köszöntőt.  Pl. Nyugatnak Ura légy áldott, hogy eljöttél.

vagy Dél Ura köszöntelek téged, áld meg kérlek máskor is szertartásom.

Démonok

A démonok, akik köztünk élnek

 
Üdv az erre szédelgőnek!
Ha legalább átlagos intelligenciával rendelkezel, akkor másodpercek alatt rájöhetsz, hogy ebben a rovatban a démonokkal kívánunk foglalkozni. Összegyűjtünk számos hiteles, tudományosnak tekinthető megállapítást a démonokról, melyek szerteszét (könyvekben, net-en, grimoarokban, stb.) fellelhetőek, hogy hosszas nyomozgatás helyett (amit a 987 és 654 szerzője már megtett helyettetek) egy helyen olvashassátok őket. A forrást, ahol tudjuk, mindig feltűntetjük.

Mit érdemes, mit kell tudni a démonokról? Kell-e egyáltalán törődnünk velük, vagy ők is csupán olyan „meselények”, mint a tündérek, sárkányok, villámsebhelyes varázslótanoncok? A válaszunk: a Földön sokmilliárd ember hisz a Bibliában leírt dolgokban, rendszeresen imádkozik, temploba jár, vagy legalábbis úgy tesz, mintha hinne a kereszténység szent könyvében, ami a démonokról, mint létező lényekről beszél – ebből számunkra az a logikus válasz következik, hogy igen, a démonokkal foglalkozni, őket kiismerni nem lehet haszontalan dolog.
(De ha mégis az, viszont közben jól szórakozunk, akkor is minden szupernyerő, nem?!)
Szóval a démonok...

 Kik is ők?

Első meghatározás:

Démon
(daimon - görög szó), eredetileg istent jelent, később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél felebbvalókat, kik majd jó-, majd rosszindulatuak. Mint ilyen az istenek s emberek közt a középen álló hatalmakról körülményes és részletes rendszerek következtek a népek vallásában és gondolkodásában, amelyeknek nyoma ma sem veszett el végkép. A mitologiák egy része démonologia, démonok tana, egész szellemsereg képzelt valója, mely az istenek s emberek világa közt terül el s mintegy egybekapcsolja. Az egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ily démon van, kik mindenütt az ember közelében laknak, a vizben, földben s levegőben. Az indusok körülbelül 30000 démont imádnak. A kaldoknál is vannak tüzi, légi stb. szellemek. A persáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban. A zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság idejében a persákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonologia, mely alapjában hasonlít is a persára. Vannak jó és rossz szellemek; az előbbiek élén a hét arkangyal áll, az utóbbiakén, kiket sátán vezet, hét árkördög. Jézus idejében a betegségek egy részét, a nyavalyát, őrültséget stb. a démonok okozzák, kik az emberbe bebujnak s akiket ki lehet onnét kergetni. A kereszténység első korában ez a kikergető hatalom külön foglalkozás, az exorcistáké, később ez a hatalom általában a papokra száll. A gnoszticizmusban, a rabbinizmusban és a kabbalában a démonologia egységes részletes alakot ölt, mint a babonának filozofiával elegyített tudákos rendszere. Kedvesebb és költőibb képe van a démonologiának a görögöknél. Eredetileg a démon általában isteni hatalom, mely majd sujtja az embereket, majd emberfölötti erőt ád nekik. Heziódnál, kinél a homeri korszak naiv képei idegen fölfogásokkal s tudákos gondolatokkal szövetkeznek, a démonok már nagy szerepet visznek; az istenek s emberek közt állanak, körüllebegik az embert, mert a jog s erkölcs őrei, de a természetben s az elemekben is működnek, majd áldást, majd bajt hozva az emberekre. Később ez a kettéosztása a démonoknak még határozottabb alakot ölt. A démonok részint a főistenek kisérői, szolgái s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak (s koribansok Rhea mellett, Deimos és Phobos Ares mellett), részint pedig egyes emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kisérik születésüktől kezdve halálukig. Majd ugy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon, kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon hires példája Sokrates daimonionja (l. Sokrates), akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megőrzi. Az ujplatonikusok rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetítenek s az isteni parancsokat végrehajtják. A rómaiaknál a démonok géniuszok (l. o.). A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős; a régi pogány istenek mind gonosz démonokká lesznek, azonkivül is vannak démonok, de mind gonoszok; a pokol gyülöltjei, isten ellenségei, akikkel a jámboroknak sokat kell küzdeniök, mert ők tántorítják el őket a jó uttól, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak, elvakítva az emberek eszét. De majdnem minden népnél találjuk az ily hatalmas valókba vetett hitet; a magyar manók is ilyenek, a német kóboldok, hegyi szellemek stb. Ma a démon, démonikus mint gonosz, rendkivüli hatalmat, erőt jelentő kifejezés él a nyelvben. L. Hild; Etude sur les démons dans la littérature et la religion des Grecs (Páris 1881); Laengin; Der Wunderun Daimonerglaube der Gegenwart (Lippcse 1887); Rohde, Psyche (Freiburg 1890).

Nos, mint biztos kiszúrtátok, a fenti idézet kissé régies, számunkra már furán hangzó nyelvezettel íródott, hisz a Pallas Nagylexikont nem ma adták ki, forrásadatai pedig az 1800-as évek végéről származnak. Ettől függetlenül kezdeti meghatározásnak nem rossz, attól függetlenül, hogy néhány dologban téved. Szerintünk ugyanis a démonok közé nem sorolhatóak be a manók, koboldok (Pumukli, mint démon – na, ne már!) – ők egy egészen más kategóriát képeznek.
Lássuk modernebb meghatározást:
A legtöbb néphitben és a különféle vallásokban egyaránt fellelhetők a természetfölötti rossz szellemek, a démonok. Az ősember babonás félelmet érezhetett a veszélyes természeti jelenségektől, amit a rosszindulatú szellemeknek tulajdonított, akiket félelmet keltő torz és ijesztő alakoknak képzelt el. Az amerikai sarkvidéken élő eszkimók a démonok káros tevékenységének tartották a kemény fagyokat, a hóvihart, hófúvást; a kamcsatkaiak azt hitték, hogy a hegyi szellemek a tűzhányók krátereiben élnek.
A gonosz démonok közül félelmetesek az erdei, a hegyi, a vízi, a tengeri szellemek, de különösen veszedelmesek a törzsi gyilkos szellemek, mert ők a kisfiúkat és a beavatásra váró fiatalokat pusztítják el.
Óceániában a síron túli világ szellemeit óriási disznókként képzelik el, amelyek felfalják lelkét azoknak, akik nem ültettek életükben legalább egy pandanus-fát; máskor pedig mint óriási rák jelennek meg, aki felzabálja mindazokat, akik a temetései szertartásra nem hoztak disznókat.
A perzsáknál a démonok hite a zoroasztrizmusban lelhető fel. Démon felfogásukban a Jó Úr, Ahuramazda főisten jóságos szellemei állandó harcban állnak a gonosz, pusztító főisten, Ahriman rossz szellemeivel.
A zsidó vallásban is léteznek rossz vagy szőrös démonok, ők azok, akik a pusztában bolyonganak, romok közt tanyáznak, sírokban megbújnak, és az embereket mindenféle bajjal sújtják. Az ókori görögöknél a démonok természetfölötti hatalommal bírtak. Hésziodosz görög költő (i.e. 8. század) azt vallotta, hogy az aranykorban elhunytakból lettek démonok. A későbbi rangsorolás szerint a démonok alacsonyabb rendűek lettek az isteneknél, de magasabbak az embereknél. Ezért a keresztények a pogány istenek cselekedeteit a démonoknak tulajdonították, akiket a bukott angyalokkal azonosítottak.
Az Újszövetség görög szövegében a démon maga az ördög, a démontól megszállt nyavalyatörőst Jézus ördögűzéssel gyógyította meg. Az Újszövetségben Jézus úgy szól Belzebubról, mint a démonok fejedelméről, a Sátánról.

Az iszlámban a démonok hierarchiájának a csúcsán Iblísz, az ördög áll, akit Saitánnak (Sátánnak), vagy aduv Alláhnak, isten ellenségének is neveznek. A zsidó és keresztény hatásra Iblísz a rosszat hozó szellemek, a dzsinnek seregének a vezére. A dzsinnek, noha Allah rokonainak tartották őket, gyakorta rossz szellemek. A legenda szerint Allah füstmentes tűzből alkotta a dzsinneket, ezért képzelik azt, hogy tüzes, légies lények és módfelett okosak.
A hinduizmus démonai, a dévák, az istenek ellen küzdenek. Megtalálhatók köztük a kígyódémonok, a nágák, Ahi, az aszály démona és Kamsza, az egyik fődémon. Indiában az embereket gyötrő és üldöző démonok, a ráksaszák, akik vetélkednek az istenekkel, az emberek ellenségei, megbolondítják őket, próbára teszik a szent embereket, és a temetőkben kísértenek. Az indek gonosz démonai, a pisácsák betegségeket terjesztenek, az embereket megtámadják, húsukkal, vérükkel táplálkoznak, és többnyire olyan helyen kísértenek, ahol előzőleg erőszakos halállal halt meg valaki.
A buddhisták szerint a démoni erők gátolják a nirvána elérését. Mára, lányaival, Ratival, a vággyal, Rágával, az élvezettel és Tanhával, a nyugtalansággal próbálta lebeszélni Gautama Sziddhárthát, vagyis Buddhát a megvilágosodás eléréséről.
Délkelet-Ázsiában a buddhizmus magába olvasztotta a helyi néphit sok-sok démonját. Bhután emeletes házainak földszintjén az éléstárak vannak, a lakótér pedig az emeleten található, mert ide nem tudnak felmászni a meredek falétrán a démonok.
A japán Wajimában évente megtartják a dobok és a démonok ünnepét. Ilyenkor kimonós, maszkos fiatalemberek, vállukon ereklyetartókkal, fejükön tengeri moszattal, egy óriási máglyánál várnak megtisztulásukra.
Az angolok Puck nevű szelleme, hol mint incselkedő manó, hol mint rosszindulatú démon jelenik meg. William Shakespeare angol író (1564-1616) Szentivánéji álom című vígjátékában szereplő Puckja azzal dicsekszik, hogy képes alakját megváltoztatni, a tejet megsavanyítani, az éjszaka úton levőket eltéríteni, a tiszteletben álló öregasszonyokat elbuktatni. Puckhoz hasonlít az írek és a walesek házi szelleme: púca és pwcca.
A közfelfogásban a démon meghatározza az egyén sorsát, ezáltal mindenkinek lehet egy személyes démona. A mai értelemben nemcsak az ártalmas, kártékony lények démonok, hanem gyakran olyan nőket is démonnak tartanak, akik szerelmükkel megrontják, megnyomorítják partnerüket.

És még tovább kutakodva ezt találtuk:
Démonok nyomában 2001.
Ki ezt, ki azt ért a démon szó mögé. Van, aki szerint a sátán maga, mások úgy vélik, csupán egy szellem. Van, aki hisz bennük, van, aki nem – bár mit is jelent pontosan a „hinni” ebben az esetben?! Sokak szerint ártó, mások szerint szövetséges. Arábiában például napnyugta után nem szabad vizet kiönteni az udvaron, mert ha véletlen egy démont találunk el az esti szürkületben, bajt hozunk a házunkra.
Démonok a görög panteonban
A görögöknél "damionész"-nak vagy „daimon”-nak hívták, és a rossz szellemek gyűjtőneve volt. Korábban - Homérosz idejében - ezt a szót csupán a "természetfeletti" egyetemleges kifejezésére használták Később (Platón után) azonban megtelik kellemetlen töltéssel és a "Daimon"-okat ekkorra mát a betegségek okának tekintették. Főleg az elmezavarokért tartották felelősnek őket, de gyakran a járványok terjedéséért is démonokat okoltak. Voltak olyan nézetek, hogy a démonok az Isteniek és az emberek régiója közt élő köztes világ lakói. A démonok eszerint megosztják az emberekkel az ösztöneiket és indulataikat, megidézhetők és sajátos nyelvezetük van. Sőt, az élelmiszerekkel is be lehet vinni démonokat a szervezetbe. Mindebből az derül ki, hogy nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a Biblia „találta fel” a démonokat! Már előtte is léteztek, tudtak róluk, bár inkább rossz szellemekként gondoltak rájuk!
Az elemek démonai
A tűz, a víz a levegő és a föld démonai különleges erővel bíró, ősi erőt testesítenek meg. Az anyagdémonok, melyek növényekben kövekben laknak, általában kisebb erejűek, és a későbbi mitológiákban már az is felmerül, hogy szándékaik nem csupán ártó lehet, hanem - általában, ha önös érdekük is úgy kívánja - segítenek a jókon, az igaztalanul szenvedők mellé állnak, vagy bosszút állnak azokon, akik igazságtalanul cselekszenek.
A zsidóság démonai
Lapozzuk fel a Biblia Ótestamentumát L. Mózes 4,1-4 -nél. Ebből látjuk a lázadás tanát. Azoknak az angyaloknak a végleges mélybe zuhanásával foglalkozik, akik áthágták a teremtés rendjét és démonokká lettek. Ebből alakult ki később a keresztények démontana is, amit még tovább árnyalt a dualizmus elmélete, ami szembeállította a fény és sötétség birodalmát egymással. No, erről azért sokkal többet is lehetne beszélni, hisz a keresztény egyház a középkorban „nagy sztárokat” csinált a démonokból. Tul. képpen akkor jutottak a csúcsra, hisz minden gonoszság, rossz és csúnyaság okozóinak, elkövetőinek vagy kiprovokálóinak kiáltották ki őket. A Bibliából és az oda be nem válogatott, ún. apokrif iratokból tudjuk, hogy a démonok (a keresztény mítosz szerint) lázadó angyalok, akik a földön, az emberek között akartak élni, őket megtanították számos „tiltott” dologra, mint pl. a művészetek és mágia (vajon Isten nem akarta, hogy képeket fessünk, könyveket írjunk, táncoljunk és punk-zenekarokat alapítsunk???? – tán csak nem azért, mert a művészetek gondolkodásra serkentik az embert, pedig buta birkákként könnyebb volt fölöttünk uralkodni? Na, mindegy, csak úgy kérdem.). A lázadó angyalok eztán bűntetést kaptak, bár kissé zavaros, hogy miként és mit. Egyrészt megteremtetett az Alvilág, vagyis a Pokol, ahova száműzve lettek, másrészt meg lett nekik ígérve, hogy a világnak végén ki lesznek csinálva. Közben viszont a Pokolban élve a démonok folyton azon mesterkednek, hogy az embereket becsapják, rossz útra térítsék (megint csak érdekes, hogy minden, ami Isten szerint rossz, általában tök kellemes, klassz és menő – hm).
Démonok a néphitben
A démonok a magyar és a környező országok néphitében mindenhol ártó szándékúak. Különböző alakokat ölthetnek, de leggyakrabban testetlenek. Megszállják, kölcsön veszik az embert, a kereszteletlen csecsemőket, vagy a lábasjószágot. Betegséget okoznak, amit a pap, a szentelt víz, vagy a pogány mágikus ráolvasás űz ki az emberből. A démonoknak hívei is vannak, akik szövetségesükké fogadják, segítséget remélve ettől. Szent Ágoston szerint is minden betegségért a démonokat kell okolni. A démoni képességek birtokosa gyakran olyan betegséget kap, ami a tudatállapot olyan módosulásával jár, hogy képessé válik "lehetetlen dolgokra", vagy a jövendő eseményeinek megjóslására. Befolyásolhatják az időjárást, de a démonnal való paráznaság bűnébe is eshetek. Ezekre a babonás tanokra alapult a középkori boszorkányüldözések filozófiája is. Az utóbbi időkben a népi és városi nyelvhasználatban a démonok a sátán szolgái. Szellemlények. Vannak akik magával a Sátánnal azonosítják.
A varázslókönyvek démoni nevei
A "bölcsek kövét" kereső szabadkőműves és más alkimista csoportokba tömörülő társaságok varázskönyveiben sok olyan bibliai, vagy más mitológiai démonikus név maradt fenn a köztudatban is, amiket meg lehet idézni segítőnek. Asmodi, vagy Asmodeus neve ősi, de újonnan is képeztek neveket, például Lucifer, a Fényhozó nevéből párhuzamot vonva "a fénytől megfutamodó" jelentésű Lucifuge. A legismertebbek közül említsünk még néhányat:
Lilith, Forkas, Marchocias, Mefisztofelesz, Behemoth, Beliál, Belzebub, Astaroth, Belfegor, akiknek a megtestesülései, nevei az irodalomban és más művészetekben is gyakran megjelennek.

Csinos és ijesztő démonok
A 16. századi "Faustus népkönyvben": így képzelték el a démonalakokat:
Beliál egy szénfekete cammogó medve alakjában jelenik meg. Nagyok a fülei és orrával egyetemben égő piros színűek. Erős fogai vannak és három erős repdeső szárnya nő ki a nyakából. Farka hosszú.
Lucifer sudár alakú férfiú, bozontos és bolyhos, olyan színű, mint a veres mókus. A farka pedig tőle egészen messze nyúlik.
Belzebub haja testszínű, ökörfejű, két rémítő füllel, mely bolyhos és bozontos is. Tehénfarka van, és két nagy szúrós zöldessárga szárnya, mely felett tűzcsóvák repdesnek.
Lilith a gonosz női démon. A vihar démona, elemi erejű. A hagyomány szerint Ádám első felesége. A talmudban éjjeli szellemként bukkan fel, a kabala szerint pedig a férfiak csábítója és a csecsemők fojtogatója.
A démonok elűzése
Az ókortól napjainkig ugyanazt a módot javasolják a hozzáértők. Talizmánokat, mágikus pecséteket, szakrális cselekvéseket, varázsigéket alkalmaznak mind a megidézéshez, mind pedig a démonok által okozott "rontás" levételéhez, vagy a rontás megelőzéséhez. Alkalmas a szentelt víztől a fokhagymán át az ezüstig, a gyertyától a tűzön át a keresztig és a pentagrammáig sok szimbólum és tárgy. A démonok világa valós is lehet. A kirándulás a démonok közé pedig nem veszélytelen. Aki mégis megpróbálkozik vele, ne csupán elemózsiát vigyen az útra, hanem vértezze fel magát a legnagyobb tudással, ami nem szerezhető be könyvekből. Bár mi úgy gondoljuk, a helyzet manapság az, hogy kirándulni sem kell nagyot, ha démon által megszállt embert akarunk látni – elég beugrani pl. a legközelebbi plázába.

A XX. Századi európai démonkép
A démonok -mondja 1968-ban a német Zwernemann - testetlen, megszemélyesített és többnyire halhatatlannak vélt, természetfölötti hatalmak. Saját akaratuk van és korlátozott képességeik. Kapcsolatba hozzák őket tárgyakkal, helyiségekkel, természeti jelenségekkel, vagy tevékenységekkel. Mágikus praktikák, valamint kultikus cselekvések révén lehet befolyásolni őket. A javukra kevés jó tulajdonság írható, ami gyakorlatilag elhanyagolható. A démonok kultuszáról is érdemtelen beszélni szerinte, mivel minden démon kultuszhoz jut, ha emberek megkísérlik megidézni őket, vagyis közvetlen kapcsolatba akarnak lépni velük. Erre akkor kerül sor, ha az emberek letelepednek valamelyik démon által befolyásolt területen, vagy ott kívánnak tevékenységbe kezdeni. Akkor is sor kerülhet azonban rá, ha a démon maga jelenik meg az ember előtt. A név, vagy tartózkodási hely szerint megkülönböztetett démonkultuszok a leggyakoribbak.
(Forrás: HarmoNet, Tóth József gyűjtése... részben, mert mi is bele-beleírkáltunk már néhány megjegyzést, viszont köszönet az eredeti szerzőnek)
És akkor most ugorjunk egy nagyok Kelet felé, mivel oltári (illik ide az a szó) tévedés azt hinni, hogy csupán Európában, vagy a keresztény világban ismerik a démonokat. Sőt! Minél keletebbre megyünk, annál több és színesebb leírást találunk a démonokról, még ha ezek mítikus háttere (tehát, hogy lázadó angyalok volnának) teljesen más! Tessék:

KÍNA:

DÉMON azaz gui:
A kínai panteonban és folklórban hemzsegő szellemeket általában jó szellemekre (shen) és gonosz szellemekre, démonokra (gui) szokás osztani. A rókán (róka) kívül gonosz démonnak, betegségnek és bajok hordozójának hitték az öngyilkosok, az erőszakos halált halt (például tigris által széttépett), s temetetlenül maradt emberek lelkét (lélek) és azoknak a lelkét is, akiknek az utódai már felhagytak az áldozati szertartásokkal. Ezektől a démonlelkektől nagyon tartottak, gonosz varázslataik ellen különböző védekezésül különféle eljárást, tárgyakat, amuletteket, ráolvasásokat használtak. Ilyen eljárások során pl. a lakodalmi szertartások és temetések során nyilaztak (nyíl), barackfa (őszibarack) vagy fűzfa ágával legyeztek. A démonoktól különös gonddal védték a házat, a családot és a gyermekeket. A házak bejárata előtti póznára kakas figuráját tűzték ki, a falakra tigrisképet ragasztottak. A jobb módú házaknál a kapun belül nagyméretű kőlapot vagy ún. szellemfalat (fal) állítottak, mert tudvalevő, hogy a gonosz szellemek csak egyenes vonalban képesek közlekedni, így ezek megakadályozták a házba jutásukat. A házba vezető ajtókra védőszellemek képeit ragasztották. A kisgyermeket védő amulettekkel, talizmánokkal látták el, de a démonok elriasztását szolgálta a gyermek fején egy piros szalaggal átkötött copf is. A kisfiúkat jobban óvták a rontásoktól, mint a lányokat, őket a démonok is inkább kísértették, szállták meg, így gyakorta a fiúkat lányoknak öltöztették. A démonok szerencsére sok mindentől tartanak a fentebb felsorolt állatokon kívül még a macskától is, de félnek a kiáltástól, a köpéstől, a vizelettől, a nádtól, a konfuciánus vagy buddhista szent könyvek felolvasásától, a kalendáriumtól és a kardtól, főleg az olyantól, amellyel előzőleg soke embert öltek meg. A démonok világának egyik legfőbb ura Zhang Taoling volt, a taoista vallás legendás feje. A démonok másik közvetlen felettese, a kései kínai mitológia legnagyobb démonűzője Zhong Kui volt, akit általában a démonok vezetőjének is tartottak. Irodalom: Liu Csang, Csung Kuj, az ördögűző. Ford Tokaji Zsolt. Terebess 1999.; Pu Szung-ling, A templom démona. Ford. Tokaji Zsolt. Terebess 1997.; Pu Szung-ling, Lu a pokolbíró. 

TIBET:

A tibeti vallás, mint arról már sokszor esett szó, szinkretikus vallás; befogadta az önmagától eltérõ vallási gondolatokat, kultuszokat. Így az ott élõk a környezõ népek démonjait beolvasztották saját hitvilágukba. Démonhonosításnak nevezzük ezt a folyamatot.
A démonok elleni harcot, illetve ennek tanítását a sámánok látták el az ókori Tibetben.
Két csoportra oszthatjuk fel az ártó szellemeket; az elsõ az e világból már megszabadult, földi erõk fölé emelkedettek, akik közé több ismert "démon" is tartozik pl.:
• Sindzse (Gsin-rdzse, jelentése "halál ura"), szanszkritul Jama az alvilági bíró és halál isten, az alvilágban ül, két oldalán egy-egy démonnal, az egyikük kezében egy mérleggel, melyben az elmúlt élet vétségei mérhetõk ki, a másikuk kockákkal, melyekkel kivethetõ az elhunyt sorsa, illetve a számára kijelölhetõ pokol.
• Namszraj, szanszkritul Vaisravana aki a négy világtáj közül, észak lokapálája a fémek és a drágakövek istene, aki a háztartásokban, mint szerencse és gazdagság isten vonult be az idõk folyamán.
• Lhámo, szanszkritul Deví, több alakban is szereplõ istennõ, aki hol irgalmas, hol félelmet keltõ, szörnyûséges hiposztázisában jelenik meg. Ez utóbbiak közé tartozik Káli, Durga, Bahjravi (jelentése "szörnyûséges"), Mahesvari (jelentése "hatalmas úrnõ")
A másik csoportot az e világban mûködõ, itt létrejött és ható tanvédõk alkotják, ide tartozik pl.:
• a Nödzsin (jelentése "bajt hozó" "bántalmazó") a betegségek járványok okozója, akit véres áldozatokkal lehet megbékíteni. Padmaszambhava (kinek nevének jelentése "lótuszból született") a legrégebbi buddhista iskola, a nyingmapa megalapítója, a legenda szerint a mágia segítségével több helyi istent és démont is a buddhizmus védelmezõivé változtatta.
• Cen és the démonok, melyek alacsonyabb rendû istenek a tibeti mitológiában. Cen jelentése "erõs, nemes, elõkelõ". The-k az égi világ alacsonyabb rendû istenei, akik a felhõk között laknak. Idetartoznak a féllábú, félszemû, félkarú Theu-rangok is, akik a hagyomány szerint a kozmikus aranyteknõc zsírjából születtek. Vörös lovaikon nyargalászó nagy vadászok, akik lenyilazzák az utazókat, betegségeket küldhetnek rájuk Hozzájuk tartoznak a különbözõ légköri jelenségek. Uruk Pehar, "az ég fehér theuja".
• Lú, (más néven klu, jelentése "vízben úszó - földön csúszó") kígyóistenek, akik kisebb-nagyobb tavakban, forrásokban, folyók, patakok találkozásánál. Õk irányítják az idõjárást; aszályt vagy felhõszakadást, fagyot küldenek, õrzik a hasznos ásványokat, betegségekkel verik az embereket. Feladatuk emellett az istenek palotáinak, kincseinek õrzése. Jó szándékuk elnyerésének érdekében áldozatokat mutattak be nekik. A legenda szerint, a kozmikus aranyteknõs hat tojásából kikelt, kígyótestû hal-, béka-, ebihal-, kígyó-, skorpiófejû lények.
• Düd, akik démonok és ördögök a tibeti mitológiában. A pokol fejedelmének Márának a követõi, akik tíz osztályra oszlanak és az emberek negatív indulatait képviselik; vágyat, gyûlöletet, kétkedést. Mára (jelentése "megölõ, megsemmisítõ") a gonoszságot testesíti meg, illetve mindazt, amitõl az élõlények a halálukat lelik.
• Lha, (jelentése: "isten"), Déva istenosztály megfelelõje. Rendszerint 33 istent sorolnak ide, de olyakor beszélnek 3306 vagy 3339 istenrõl is. Õk a magas egekben laknak, a villámlás, az esõ, a mennydörgés istenei.
• Dré, a rossz indulatú démonok, õk okozzák a vízbõl, élelembõl származó betegségeket, az anyagi veszteségeket. Öt osztályba sorolják õket. Gyakran magát a bajt hozó eseményt is Dré-nek nevezik.
• Ide tartoznak a nyen szellemek is, akiknek nincsen pontosan meghatározott életterük. Kedvenc elnevezésük, ahogy magukat hivatják: betegség-király/királynõ.
• Szadag, (sza-bdag, jelentése a "föld ura") helyi istenségek, akik egy meghatározott földterület felett uralkodnak. Általában antropomorf, vagy zooantropomorf (egér-, patkány-, mormota-, disznófejû és embertestû) lények. A földön, illetve északi, észak-keleti barlangokban és hasadékokban élnek. Áldozatokkal lehet közömbösíteni (rizs, füstölõ)
• Sidák, a szadag egy alcsoportja, õk meghatározott terület urai, úgymint egy szikla, hegyi átjáró, gázló. Utazáskor pestist, kórokat okoznak, melyeket áldozat bemutatásával lehet elkerülni.
• Dön, ártó démonok, melyeknek több mint 360 vállfaja van; 18 ezek közül különösen ártalmas, gyermekbetegségeket, epilepsziát okoznak.
Mint láthatjuk, a varázslatos Tibet bõvelkedik különbözõ démonokban, ártó szellemekben