Törpék, manók, koboldok

Ma is óriási vita folyik arról, hogy vajon tényleg léteztek-e a nagyon régi időkben törpék, manók, és koboldok. Számos nép mitológiájában és legendájában megtalálhatóak olyan feljegyzések, amelyek arra utalnak, hogy e apró teremtmények bizony valaha benépesítették ezt a kék bolygót, sőt egyesek szerint még most is léteznek, csak éppen leköltöztek a föld alá az ember térnyerése miatt.Törpék és egyéb kis méretű emberkék nem csak a mesekönyvek lapjain léteznek,hanem számos nép legendájában,mondájában és mitológiájában is. Ezeket három részre bonthatjuk le: A törpék legfőbb eredeztetése kelta legendákra épül,hagyományos módon itt csúcsosodik ki a törpe mítosz. Az angol és ír feljegyzésekben,különböző írásokban találjuk meg e kis méretű lényekre vonatkozó legteljesebb utalásokat és hivatkozásokat. Írország a legfőbb bástyája ezen mítoszok összességének. Ám nagyon gyakori említések találhatók a skandináv népek emlékirataiban is. A norvég,svéd,de még a germán népek is rengetegszer említést tesznek egy apró népcsoportról,akik a föld alatt élnek. Végül a görög,római és egyiptomi feljegyzések,gyűjtemények tesznek kisebb említést róluk. Ezekben száz számra hevernek a törpékről,koboldokról és manókról szóló történetek. De hol is éltek a törpék ? A törpék élőhelyére vonatkozóan számos helyszínt jelölnek meg: így leggyakrabban erdők mélyén,magas hegyekben és bányákban fordulnak elő. De gyakori,közvetlen élőhelyüknek számítanak a föld alatti járatok,alagutak,sőt még a barlangok is. A történeti kutatások alapján elmondhatjuk azonban,hogy e-kis termetű lények sokkal régebben még nagyon sokan voltak,és a föld fölött éltek. Az ember megjelenése,térnyerése és hódító törekvése azonban visszahúzódásra késztette a törpéket,akik ezután jobbára a föld alatt éltek,vagy máshol elbújva az emberi civilizáció elől. A törpék leginkább az öreg kontinensen voltak honosak,ám kisebb kolóniákban éltek Amerikában és Ausztráliában is. A legendák szerint egyes törpék,illetve koboldok mágikus varázserővel rendelkeztek. Alapjában véve nem voltak gonosz természetűek,azonban az emberrel szemben kialakult ellenségeskedés arra motiválta őket,hogy kisebb gonoszkodással,ijesztgetéssel és gyerekek elrablásával gyakoroljanak nyomást az emberre,így szerezve maguknak presztízst. Bár a koboldok és a manók első látásra hasonlóak, és varázserővel rendelkeznek, mégis különböznek egymástól. A koboldok ritkábban merészkednek az ember közelébe. Az erdőben szeretnek ijesztgetni, gonoszkodni, de a közhiedelem szerint, ha követjük a szivárványt, és a végében rájuk találunk, aranyat adnak. A manók viszont segítőkészek, az embereket legfeljebb megleckéztetik. A leghíresebb manó Shakespeare Puckja, aki a Szentivánéji álomban okoz bonyodalmakat. A német gyerekeknek az álommanó segít elaludni. Az ezoterikusok szerint másik világokat legkönnyebben az álmunkban fedezhetünk fel. Állítólag ez gyakrabban megtörténik, mint gondolnánk, de mire felébredünk, már nem emlékszünk rá. Kivéve a tudatos álmodók, akik irányíthatják őket. A manók mindig is segítettek az embereknek,ám eközben a koboldok mindig próbáltak keresztbetenni nekik. A manók társadalma segítette,könyítette az emberek életét,életmódját. Nagyon szorgos népség így a munkát sem vetik meg. Ám az éjszaka az önfelett szórakozásé volt. Egyébként a törpék csoportjába tartoznak,az abból kivált,és azóta egészen más karaktert öltött tündérek is. Ez most már egy teljesen más kategória,külsőleg már nem igazán hasonlítanak a hagyományos értelemben vett manókhoz,koboldokhoz stb… Az ő jellemzőikre,velük kapcsolatos történetekre most itt nem térek ki,azt majd egy másik,külön írásban fogom említeni,meghatározni. Mivel a mitológia alapjaiban véve reális kiindulóponton nyugszik feltételezhetjük,hogy ilyen vagy ehhez hasonló lények valóban léteztek. Egyesek számára ez már egyáltalán nem is kétséges,főleg ha betekintést nyerünk néhány történetbe. Az egyik a XVII. századi Magyarországon történt. Selmecbányán szokás szerint jó pár ember minden nap a bányába indult dolgozni,hogy megfelelő mennyiségű színes és nemes-ércet nyerjen ki. Azonban egy napon nem mást láttak odaérkezésükkor mint néhány törpét,akik nagyon apró,3-4 ökölnyi méretűek voltak,vén arcúak,és bányász módra öltözködve kezükben tartottak néhány csákányt és lámpát. Az óvatlan törpék – az emberek megjelenésekor – azonnal elillantak. Egy másik eset 1138-ban egy német kolostorban történt. Egy pap szentmise után különös alakot pillantott meg egy nagy,tátongó,falba vésett lyuk mellett. Ez a törpe korom fekete színű volt,semmilyen nyelven nem beszélt. A pap miután elkapta,alaposan végignézte,majd elengedte,a törpe pedig villám gyorsan visszamászott abba a bizonyos lyukba. Soha többé nem látták. 1932-ben Amerikában egy újabb törpékkel kapcsolatos hihetetlen felfedezés borzolta és ejtette ámulatba a megdöbbent embereket. Egy sziklahasadék tövében olyan halott törpére bukkantak kalandozók,amely törökülésben ült,35 cm magas volt, és mumifikálódott testén,az arca ráncos volt és barna,orra lapos formájú,homloka alacsony és szája széles volt. A nézelődés után otthagyták. A történetekből nem maradhatott ki a kelta őshaza sem. Hajón játszó gyerekek egy csoportja táncoló törpéket pillantott meg a Nagy-Britannia mellett lévő Orkney szigetek mellett. A part közvetlen közelében 4-5 törpe önfeletten mulatozott,szórakozott. A gyerekeket ugyan nem vették észre,ám mivel a törpéket felnőttek nem látták,így a történet elmesélése után nem volt olyan aki elhitte volna ezt a tényt. Gyermekként még nem kételkedtünk különböző meselények, tündérek, manók, koboldok létezésében. Ma viszont már csak mosolygunk rajtuk. Lehet, hogy a Végtelen történet írójának, Michael Endének van igaza, és tényleg addig élnek, amíg valaki hisz bennük? Csak az emberi képzelet szülöttei? Vagy ennél többről lenne Egyesek szerint bolygónkon egyszerre, egy időben, párhuzamosan több dimenzió is létezik. Vannak, akik úgy vélik, hogy ezek közül az egyik a mesék dimenziója, amely valamiféle „átjáró" segítségével összeköttetésben áll a mi világunkkal. Ha ezt a határt valaki valamilyen módon átlépi, találkozhat csodálatos lényekkel, megfigyelheti szokásaikat, vagy akár kommunikálhat is velük. A lények felbukkanása a hiedelmek szerint földrajzi területhez kötött. Manókról, koboldokról az észak-európai népek legendái mesélnek. A régi magyar szájhagyomány szerint Erdélyben és Csallóközben száz éve nem számított ritkaságnak, hogy tündérek köszöntek rá a természetben vándorlókra. Hasonló élményekről mesélnek a skótok Corriewater vadregényes völgyével kapcsolatban: idős emberek elbeszélése szerint a tündérek felbukkanása arrafelé nem volt meglepő. Nem féltek tőlük, sőt a találkozást vidám dolognak tartották: gyakran együtt táncoltak, mulatoztak a mesebeli lényekkel. Andersen, a híres dán meseíró egyszer tudomást szerzett egy írországi testvérpárról, akik tündérekkel találkozgatnak a lakóhelyükhöz közeli erdőben. Persze egyetlen felnőtt sem hitt nekik, kivéve őt. Az író felkereste a lányokat. Ő is látta a tündéreket, sőt, még le is fényképezte őket. Ám a lények nem örültek népszerűségüknek, inkább távolabbi vidékre költöztek. Az esetről film is készült, amit Egy igaz mese címmel nálunk is bemutattak. Egyesek szerint a „kapu", amin át közlekednek, érintetlen természeti környezetben könnyebben átjárható. Ezért is olyan gyakoriak a tündérek, manók az erdős vidékek népeinek mondáiban. Mások úgy vélik, hogy az átlépés akár egy nagyváros parkjában is megtörténhet. „Szegeden laktunk egy lakótelepen, ahol gyermekként bezárva éreztem magam — emlékezik Barbara (24). — Szerettem volna sokfelé barangolni, de az óvodán és a közeli bolton kívül ritkán mentünk messzebbre. Négyéves lehettem, amikor a felnőttek nyitva felejtették az ajtót. Összeszedtem a bátorságomat, és elindultam világgá. Sok gyaloglás után egy parkba értem, ami tele volt csodálatos kék virágokkal. (Ma már tudom, hogy árvácskák voltak.) Leültem egy padra, és azon morfondíroztam, hogy ha hazamegyek, biztos nem dicsérnek meg kalandozásomért. Közben arra lettem figyelmes, hogy a virágok között apró emberkék nyüzsögtek. Nem csodálkoztam rajta, hiszen a tévében sokszor láttam már hasonló figurákat. A manók hoztak nekem egy csokor árvácskát, és azt mondták, adjam oda anyukámnak, akkor nem fog bántani. Hazaindultam ugyanazon az úton, amelyiken jöttem. Kezemben a virágcsokrot szorongatva csodálatos módon hazataláltam. Az anyukám tényleg nem bántott, annyira megörült nekem, hogy sírva ölelt magához. De a nagymamámra nem hatott a csokor… A manókról szóló beszámolómat nem hitte el soha senki, de ma már magam sem tudom, hogy tényleg láttam-e őket, vagy csak a fantáziám játszott velem." De most akkor léteznek manók vagy nem ? Ezt mindenki döntse el maga,azonban hogy ez minél reálisabban és megalapozottan történjen nyújtok egy kis segítséget. Bizonyítékok kellenek ? Nos közvetlen bizonyító erejű dolgokkal nem szolgálhatok,ám érdemes elgondolkodni az alábbi néhány fontos és lényeges jellemzőn,momentumon,ami a bizonyítás,hit,kételkedés megállapításához szükséges. Az alábbi jellemzők és tények a manók,törpék,tündérek és koboldok létezését bizonyíthatják. Elsőként mindjárt ide is sorolhatjuk a különböző népek mitológiájában,legendáiban,mondáiban lejegyzett történeteket és meséket. Ezek mindig a valóságból indulnak ki,csak éppen színesítik őket,hogy hitelesebb és fantáziadúsabb történet kerekedjen ki belőle. Másodsorban szemtanúk és egyéb beszámolók tanúskodnak arról,hogy ezek a lények bizony léteznek,léteztek ma is. Továbbá a föld alatt rengeteg kis méretű,szűk járatokat találtak emberek ásatások során. Föld alatti,bányák alatti alagutak,járatok is a létezésüket támasztják alá. Másrészt ezekben a járatokban olyan apró munkaeszközöket találtak a régészek,amelyek csupán pár centisek voltak. Törpe szerszámok ?

Másrészt a törpék létezése anatómiailag,biológiailag is lehetséges,hiszen napjainkban is találunk olyan népcsoportokat a földön,amelyek sokkal kisebbek egy átlagembernél. Ott vannak például a pigmeusok,de említhetnénk az evolúcióra épített tudományos magyarázatokat is. A fejlődés szerepe így mérvadóvá válik,felértékelve a biológiai és fizikai fejlődési szakaszokat. De a törpék megtalálhatóak a kulturális emlékek közt is: az ősember kultuszában domborműveken,sziklarajzokban is fellelhetők ezek művészi stílusban alkotott források révén. Sőt,vallási eredetű filozófiai tézisek is születtek erre vonatkozóan. Az özönvíz idején az emberek éheztek,szomjaztak,így az utódok egyre inkább visszafejlődtek,alkalmazkodtak a kicsi igényekhez,ez pedig olyan evolúciós fejlődést produkált aminek eredményeképpen egyre kisebb gyerekek születtek. Talán a közeljövőben majd ismét felbukkannak ezek a rejtélyes lények,és akkor bizonyító erejű felvételt is készíthetünk róluk, így azután már nem csak a mesékben fogjuk látni őket,hanem valódi természeti környezetükben is…